Kovászos uborka csak úgy...

Ezt a képet, a raktáramból bányásztam elő. Amiről most írok, nem ilyen lesz, mert azt nem kígyubiból csináltam. Ez egy, a múlt nyáron kovászolt uborkák közül. Ha a mostani is megérik, ígérem a végére azt is bebiggyesztem! Addig hagytam neki helyet.

Nem volt szándékomban blogot írni róla, hiszen oly sokszor készítettem már el, de akkora népszerűségnek örvend, hogy elraktározom az utókor számára is. Mondhatnám, több tucat kovászos uborkát raktam már a napra az elmúlt évek során, de minimális különbség volt csak köztük. Többnyire viszont ugyanúgy kerültek az üvegbe. 
Öt literes üvegem van kettő, melyek felváltva teljesítenek szolgálatot. Nyár közepétől előfordul, hogy túlóráznak, és egyszerre végeznek hosszú műszakot. Nem reklamálnak. Jól érzik magukat, telerakott pocakkal, és naptejet sem kell kennem rájuk, amiért kint felejtem őket a napon. Természetesen, szándékosan teszem. Mert a kovászolás, a meleg hatására indul be. Tulajdonképpen tejsavas erjedésről van szó, amihez valami katalizátorra van szükség. Ez pedig a keményítő. Elvileg tehát, mindennel lehet kovászolni, ami keményítőt tartalmaz. Én leggyakrabban a kenyeret, vagy a krumplit használom. Mindkettővel kitűnő eredményt lehet elérni, de hallottam már róla, hogy gabonaféléket is alkalmaztak. 
Most gyorsan bemásolom azt amivel ma megjelentettem az első idei kovászos uborkámról szóló képemet, és utána folytatom a szubjektív halandzsát.

Mivel huzamosan jobb idő várható, valamint az uborka ára is elviselhető szintre csökkent, előkészítettem, idei első kovászolt uborkámat. Előreláthatólag, péntekre megérik.

Semmi faxni! 2,6 kg. uborka. (az a 2 db, amit az elárusító hölgy ((kofa)) belepakolt ráadásként, kimaradt) Ha szépen sorba rendezed, pont ez a mennyiség fér bele az 5 literes üvegbe! Fél fej fokhagyma, csíkokra vágva, (így jobban kioldódik aromája) 1 nagyobb csokor friss kapor, 1 pici csilipaprika, 1,5 l. meleg víz, (mivel jól gazdálkodtam az uborkával, ennyi elég volt hozzá) a víz minden literéhez, 1 ek. só. (1,5 ek. az egész üveghez) 1 szelet kenyér a tetejére. Friss kakukkfű, és pici csombor (borsikafű) is került az üvegbe.

Ez lett tehát közzétéve, de nem várt reakciók érkeztek. Tényleg óriási gyakorlatom van a kovászolásban, de volt aki azt írta: "végre egy pontos recept!" 

Az utolsó napon, így nézett ki.

Utánanéztem, és tényleg kicsit hanyagolva van a téma. Illetve, vannak különös receptek, és mindenki szerint, a sajátja a legjobb. Van, aki esküszik az ó-krumplira. Nos! Az, hogy télen, direkte kovászolási célzattal, archiváljak egy kisebb zsák ó-krumplit, az ugyi nem megy. Egyébként sincs hangsúly az Ó jelzőn. Keményítő van az újban is, és szerintem, nem sokkal kevesebb, mint nyugalmazott társában. Mindegy. Mivel az újburgonyák, egyenlőre apróságnak tekinthetők, kenyérrel kovászoltam. Majd ha lesz nagyobb, azzal is fogok. Még egy előnye van a kenyeres megoldásnak, mégpedig az, hogy tapasztalatom szerint, egy nappal korábban tudom betakarítani a "termést".  

Szüret után, bőséggel.

Tudom! Akik a krumplira esküsznek, azzal érvelnek, hogy a krumplival kovászolt cuccok leve nem lesz zavaros, lehűtve akár üdítőként is iható, és a lét visszaöntve az ubira, sokkal hosszabb ideig tárolható. Igazuk van! Ha figyelembe veszem azt a visszavonhatatlan tényt, hogy Kedves Feleségemnek hétvégén lesz a szülinapja, és esetleg a feltálalt kaja mellé, illene egy kis friss koviubi, úgy érzem elég meggyőző az érvem.  ?
Ennyit egyenlőre, a kovászolásról. Remélem, minden héten, új finomságokról tudok majd beszámolni. Lehet, hogy gyakrabban!

Napokig egy üres képkeret állt ezen a helyen azzal a felirattal, hogy "itt lesz látható a kész kovászos uborkám". Mivel közben megérett, és a szüret is meg volt, ez lett a végeredmény.
Nagyon finom, roppanós, kellően kapros, fokhagymás, enyhén csípős.