Miért hívta Nagyanyám, Vitapriknak az Erős Pistát...

Hogy miért hívta a Nagymamám, "vitapriknak" az Erős Pistát? Ha már a kérdést feltettem illik válaszolni. Nem tudom! Tudom viszont azt, hogy nagyon találó elnevezés. Csodálom, hogy egyetlen konzervgyár sem csapott még le rá. Hiszen a darált paprika igazi vitaminforrás! Az öregek tudtak valamit. Ők hamarabb felfedezték a C vitamint mint Szent-Györgyi. És ha már felfedezték, azt is kitalálták, hogyan tegyék el az ínségesebb téli időre. A legegyszerűbb módon. Semmi nem kellett hozzá. Még daráló sem. A név külön megfogott. A vitamin, és az aprítani szóból képzett, találó mozaikszó. Okos volt aki kitalálta!

Téli reggeli Nagyszüleimnél. Így emlékszem.
Zsíroskenyér, vitaprikkal. Az öregek,
 hagymával ették.

Homályos emlékeimben szerepel, amikor majd ötven éve Dévaványán, téli reggeleken, a kemence mellett ülve, zsíroskenyeret majszoltam. Vitaprikkal. Azt a kenyeret, amit Nagymamám sütött, Nagyapám szegett meg, és az alsó héját, csak az én kedvemért vágták le. Ők ettek hozzá hagymát is. Szép vékony szeletekre vágva, kicsit besózva. Akkor megvonult egy kicsit. Így mondták legalábbis. Sózni nem kellett a zsírosdeszkát, mert a vitaprik elég sós volt. Emlékeim szerint, Nagyanyám is két félét rakott el. Édeset, és csípőset. Enyhét, mert egyikük sem szerette, ha túlságosan csíp. Azt mondták, árt a gyomornak. Biztos igazuk volt.

A Vitaprik alapanyaga a kápia paprika. 
Lényeg, hogy piros legyen.
Lehet más színű is, de az nem az igazi.

Töredelmesen bevallom, nem emlékszem, hogy jelenlétemben készítették volna. A szájhagyomány útján viszont, tudom, hogy  csinálták. Arra emlékszem, hogy Nagyszüleimnek nagy kertje volt. Minden földi jóval, amire, egy idős házaspárnak szüksége volt. Maradt belőle még a piacra is. Emlékszem, hogy míg a Mama megnézte a templom oldalában, hogy kit temetnek, (egy bizonyos kor után, falun népszokás volt) addig rám bízta a termést.

Kicsumázzuk, feldaraboljuk. 

Akkor nyugodtan rá lehetett bízni egy tíz éves gyerekre a portékát. Számolni tudtam, nem engedtem becsapni magam. Alkudni lehetett, de csak módjával. Nagy sikerem volt. Mindig sokat árultam!
A piacon pedig a saját termést, és a saját készítésű tejtermékeket árultuk. Mikor mit. Gyümölcsöt, zöldséget, tejfölt, túrót. De csak nyáron. Télen nem volt piac. Nem is volt szükség rá. A feldolgozást, viszont nyár végén el kellett végezni, és el is végezték. Mindent a maga idejében. Emlékszem, mikor búzát csépeltünk, babot szeleltünk, gyümölcsöt szeleteltünk, aszaltunk, kukoricát morzsoltunk. Ezek az emlékek, gyermekeink életéből hiányozni fognak.

A két szükséges alapanyag. 
A paprika, és a só. 

Hiába. Fejlődik a világ. De gyorsan visszakanyarodok a Vitaprikhoz. A lényeg, a szép egészséges, piros paprika volt. Nem kápia, nem kaliforniai. Jó Magyar fűszerpaprika. Az, ami a tornácokon felfűzve is száradt. Volt bőven a kertben. A szebbeket felfűzték, a kis szépséghibával rendelkezőket feldarabolták. Na nem a beteg árut, hanem ami nem felelt meg az akkor még nem létező EU szabványnak. Szabvány sem volt. A paprikákat, szépen kicsumázták, majd nagyon apróra vágták.

Én turmixgépben csináltam. 
A sóval együtt.
Így jobban összekeveredtek. 

Nem volt feltétlenül szükséges darálni. Volt pedig daráló a kamrában többféle is. De ráértek. Nem kezdődött a Dallas 1234. része. A "krónika" meg a "Szabó család" mellett lehetett dolgozni is. Ráadásul így jobban ment a munka. Tehát a Vitaprik ugyanúgy készült, mint azt saját magam is csinálom. Meg gondolom, sokan mások. Egyszerűen, hatékonyan. Semmi különleges eljárás. Paprika, és só. Az arány 5:1. A paprika javára. Egy kiló paprikához, 20 deka só. Mindegy milyen paprika. Akár édes. akár csípős, ez a mennyiség arány tökéletes. Lehet darálni, de én turmixgépben csináltam.
Először jól megmostam, lecsepegtettem. Kicsumáztam és kicsit daraboltam rajta. Nem sokat, mert úgyis össze lesz kutyulva. Ösztönösen főzök, tehát mindent szemre, érzékemre adok a kajákhoz. Ezt nem! Szigorúan kimértem! Fontos az arány! Nem mintha több sóval, megpenészedne az áru, de az már nem az igazi. Akkor elég egyszerűen megsózni ételünket, és őrölt paprikát hozzáadni. Mert ez a fűszer alkalmas főzésre is. Sőt! A legjobb arány a paprika-só összetételben, pörkölt, és más finomságok elkészítésére.

Egy napon készült az Ajvár, és a Vitaprik.
 Az Ajvárról is fogok írni. 

Az elkészítést akkor ajánlom, amikor szezonja van. Ha megterem saját kertetekben az alapanyag, ha nem, a szeptember a legalkalmasabb időpont. Ekkor a legolcsóbb a paprika a piacon.
Ne vegyél drága kaliforniait a hipermarketben! Erre van a piac. És nyugodtan megveheted a kicsit fonnyadtabbakat, amiket a kofák már olcsóbban adnak. Én mindig a piac végén megyek. Akkor olcsóbb. Többet engednek a "maradékból" És ha megfelelő mennyiséget készítetek, egész télen ki fogja bírni.

Itt meglátod, hogyan készítem a Vitaprikot.
Ha csípősen szereted, annyit adj hozzá,
 amennyit akarsz!
 Kattints a képre, és nagyobban látod!

Nekem, még ajándéknak is maradt. Ha már ajándék! Én a 200ml-es üvegeket komálom. Ez kis helyen elfér, megfelelően felcímkézve, látványos ajándék. Ha felbontod, nem muszáj hűtőbe tenni. Nem fog megromlani! az is igaz, hogy ha fel van bontva, Kedvesem, rögtön hűtőbe teszi. Megszokta. Nekem meg többet ér a családi béke.
És akkor elárulom, miért jutott épp most eszembe a Vitaprik. A képet, a zsírosdeszkáról most fotóztam. Ez volt a reggeli. Finom, különleges. Nem a megszokott ízek. És olcsó!!! 
Saját készítésű. 

Az isteni "zsírosdeszka " Vitaprikkal. Sózni nem kell. A paprika elég sós.