Amit az ajvárról tudni kell.

Egy napon készült. Ajvár, Vitaprik. Kelendőek voltak! 

Az előbb fejeztem be a Vitaprikról szóló írásom, amibe azért kezdtem, mert zsírosdeszkát reggeliztem, és házi készítésű pritaminpaprikát (van aki Erős Pistaként ismeri) kentem rá. Felkutattam, a nyáron készült fotókat, és rájöttem, hogy a vitaprikot egy napon készítettem az Ajvárral. Még szeptemberben. Ha már felkavartak az emlékek, gyorsan nekiálltam blogolni. És ha már Vitaprik, legyen kövér! Gondoltam, megspékelem egy kis Ajvárral is. Legfeljebb holnap izomlázam lesz. A sok billentyűzéstől. Más játszik a gépén, én blogolok. Hogy melyik a hasznosabb, azt nem tudom. Nekem szórakozás. Remélem, másnak sem rossz! Olvasni.

Ajvár készítés fázisai. 

Pár szó az ajvárról. Délszláv mártásként ismerjük. Ahány ház, annyi szokás. Az elkészítés módjában. Ismerhetjük zakuszka néven is, mert elkészítésük, szinte teljesen megegyezik. Minden valamire való balkáni háziasszonynak, meg van a saját receptje. A lényeg viszont ugyanaz. Mindenhol paprikából, padlizsánból, fokhagymából csinálják.
Én is így tettem, a következő módon. Saját receptem, Ctrl-C, Ctrl-V: De ismerős! Valahol hallottam már!

Az Ajvár alapanyagai. Padlizsán, paprika,
 fokhagyma, zeller,hagyma, paradicsom.
 Só, bors, zöld fűszerek.  

"Amikor az embert ellepik az ajándékok, akkor nincs szíve hagyni, hogy a kapott kincsek megromoljanak. Paradicsom, kápia paprika, padlizsán. Mi jut eszembe? Rögtön beugrott az ajvár, vagy ahogy azt máshol mondják zakuszka. Némi előkészület után elkészült a mártás.







Minden ment a turmixgépbe.

Pár perc alatt kész a mártás.


Padlizsán megszurkálva, sütőbe, 20 perc múlva követi a paprika, újabb 20 percig sülnek, 220 fokon. Addig felaprítva 1 fej vöröshagyma, 1 fej fokhagyma, 4 paradicsom, 1/4 zeller. A sült paprika letakarva 10 percig, majd meghámozva. Egyszerűen le lehet húzni a héját! A padlizsán kikaparva. A hagymát, fokhagymát, zellert, és kevés csilit, serpenyőben bő olajon megdinszteltem, sót rendesen adtam hozzá, mivel eddig semmibe nem került ízesítő. Csombort, kakukkfüvet, rozmaringot tettem hozzá, saját szárított fűszereimből.

Mivel nagyon meleg van, és én Hülye! nyakamban fényképezőgéppel főztem, rendesen fogyott a védőital is. Fröccs, száraz fehérborból. Csak így bírtam ki.

A végén mindent összeöntöttem, és 1 mokkáskanál nártium benzonátot hozzá téve összekotyvasztottam. Megkóstoltam! Még egy kevés sót elbírt.

Ne higgyétek, hogy úgy születtem. mindent meg tudok csinálni. Bátor vagyok, és kitartó. Úgy érzem, ez sem volt hiábavaló próbálkozás."

Így írtam nyáron. És ezt az álláspontomat most is fenntartom. Mivel írásom szeptemberben született, blogolhatnékom pedig januárban támadt, az eltelt idő bebizonyította, hogy nem alkottam maradandót! Na nem azért, mert megromlott az ajvár. Nemrég állítottam ki a halotti bizonyítványt az utolsó üvegről. Tanulságos eset! Idén többet kell csinálni! Pedig ebből nem is adtam ajándékba, csak két üveggel. A többi szűk családi körben pusztult el. Dicsértessék a készítője! Mármint én! Most, hogy arcom szélesebb vásznú mint az Avatar, szívesen gondolok vissza a nyárra. Arra különösen, hogy sok finom dolgot csináltam. Alig maradt belőle valami. De jön még új nyár!

És hogy lássátok, mire jó még az ajvár. Az egyik legnépszerűbb sütim.Aszalt paradicsommal, ajvárral, házi leveles tésztából.

Miért hívta Nagyanyám, Vitapriknak az Erős Pistát...

Hogy miért hívta a Nagymamám, "vitapriknak" az Erős Pistát? Ha már a kérdést feltettem illik válaszolni. Nem tudom! Tudom viszont azt, hogy nagyon találó elnevezés. Csodálom, hogy egyetlen konzervgyár sem csapott még le rá. Hiszen a darált paprika igazi vitaminforrás! Az öregek tudtak valamit. Ők hamarabb felfedezték a C vitamint mint Szent-Györgyi. És ha már felfedezték, azt is kitalálták, hogyan tegyék el az ínségesebb téli időre. A legegyszerűbb módon. Semmi nem kellett hozzá. Még daráló sem. A név külön megfogott. A vitamin, és az aprítani szóból képzett, találó mozaikszó. Okos volt aki kitalálta!

Téli reggeli Nagyszüleimnél. Így emlékszem.
Zsíroskenyér, vitaprikkal. Az öregek,
 hagymával ették.

Homályos emlékeimben szerepel, amikor majd ötven éve Dévaványán, téli reggeleken, a kemence mellett ülve, zsíroskenyeret majszoltam. Vitaprikkal. Azt a kenyeret, amit Nagymamám sütött, Nagyapám szegett meg, és az alsó héját, csak az én kedvemért vágták le. Ők ettek hozzá hagymát is. Szép vékony szeletekre vágva, kicsit besózva. Akkor megvonult egy kicsit. Így mondták legalábbis. Sózni nem kellett a zsírosdeszkát, mert a vitaprik elég sós volt. Emlékeim szerint, Nagyanyám is két félét rakott el. Édeset, és csípőset. Enyhét, mert egyikük sem szerette, ha túlságosan csíp. Azt mondták, árt a gyomornak. Biztos igazuk volt.

A Vitaprik alapanyaga a kápia paprika. 
Lényeg, hogy piros legyen.
Lehet más színű is, de az nem az igazi.

Töredelmesen bevallom, nem emlékszem, hogy jelenlétemben készítették volna. A szájhagyomány útján viszont, tudom, hogy  csinálták. Arra emlékszem, hogy Nagyszüleimnek nagy kertje volt. Minden földi jóval, amire, egy idős házaspárnak szüksége volt. Maradt belőle még a piacra is. Emlékszem, hogy míg a Mama megnézte a templom oldalában, hogy kit temetnek, (egy bizonyos kor után, falun népszokás volt) addig rám bízta a termést.

Kicsumázzuk, feldaraboljuk. 

Akkor nyugodtan rá lehetett bízni egy tíz éves gyerekre a portékát. Számolni tudtam, nem engedtem becsapni magam. Alkudni lehetett, de csak módjával. Nagy sikerem volt. Mindig sokat árultam!
A piacon pedig a saját termést, és a saját készítésű tejtermékeket árultuk. Mikor mit. Gyümölcsöt, zöldséget, tejfölt, túrót. De csak nyáron. Télen nem volt piac. Nem is volt szükség rá. A feldolgozást, viszont nyár végén el kellett végezni, és el is végezték. Mindent a maga idejében. Emlékszem, mikor búzát csépeltünk, babot szeleltünk, gyümölcsöt szeleteltünk, aszaltunk, kukoricát morzsoltunk. Ezek az emlékek, gyermekeink életéből hiányozni fognak.

A két szükséges alapanyag. 
A paprika, és a só. 

Hiába. Fejlődik a világ. De gyorsan visszakanyarodok a Vitaprikhoz. A lényeg, a szép egészséges, piros paprika volt. Nem kápia, nem kaliforniai. Jó Magyar fűszerpaprika. Az, ami a tornácokon felfűzve is száradt. Volt bőven a kertben. A szebbeket felfűzték, a kis szépséghibával rendelkezőket feldarabolták. Na nem a beteg árut, hanem ami nem felelt meg az akkor még nem létező EU szabványnak. Szabvány sem volt. A paprikákat, szépen kicsumázták, majd nagyon apróra vágták.

Én turmixgépben csináltam. 
A sóval együtt.
Így jobban összekeveredtek. 

Nem volt feltétlenül szükséges darálni. Volt pedig daráló a kamrában többféle is. De ráértek. Nem kezdődött a Dallas 1234. része. A "krónika" meg a "Szabó család" mellett lehetett dolgozni is. Ráadásul így jobban ment a munka. Tehát a Vitaprik ugyanúgy készült, mint azt saját magam is csinálom. Meg gondolom, sokan mások. Egyszerűen, hatékonyan. Semmi különleges eljárás. Paprika, és só. Az arány 5:1. A paprika javára. Egy kiló paprikához, 20 deka só. Mindegy milyen paprika. Akár édes. akár csípős, ez a mennyiség arány tökéletes. Lehet darálni, de én turmixgépben csináltam.
Először jól megmostam, lecsepegtettem. Kicsumáztam és kicsit daraboltam rajta. Nem sokat, mert úgyis össze lesz kutyulva. Ösztönösen főzök, tehát mindent szemre, érzékemre adok a kajákhoz. Ezt nem! Szigorúan kimértem! Fontos az arány! Nem mintha több sóval, megpenészedne az áru, de az már nem az igazi. Akkor elég egyszerűen megsózni ételünket, és őrölt paprikát hozzáadni. Mert ez a fűszer alkalmas főzésre is. Sőt! A legjobb arány a paprika-só összetételben, pörkölt, és más finomságok elkészítésére.

Egy napon készült az Ajvár, és a Vitaprik.
 Az Ajvárról is fogok írni. 

Az elkészítést akkor ajánlom, amikor szezonja van. Ha megterem saját kertetekben az alapanyag, ha nem, a szeptember a legalkalmasabb időpont. Ekkor a legolcsóbb a paprika a piacon.
Ne vegyél drága kaliforniait a hipermarketben! Erre van a piac. És nyugodtan megveheted a kicsit fonnyadtabbakat, amiket a kofák már olcsóbban adnak. Én mindig a piac végén megyek. Akkor olcsóbb. Többet engednek a "maradékból" És ha megfelelő mennyiséget készítetek, egész télen ki fogja bírni.

Itt meglátod, hogyan készítem a Vitaprikot.
Ha csípősen szereted, annyit adj hozzá,
 amennyit akarsz!
 Kattints a képre, és nagyobban látod!

Nekem, még ajándéknak is maradt. Ha már ajándék! Én a 200ml-es üvegeket komálom. Ez kis helyen elfér, megfelelően felcímkézve, látványos ajándék. Ha felbontod, nem muszáj hűtőbe tenni. Nem fog megromlani! az is igaz, hogy ha fel van bontva, Kedvesem, rögtön hűtőbe teszi. Megszokta. Nekem meg többet ér a családi béke.
És akkor elárulom, miért jutott épp most eszembe a Vitaprik. A képet, a zsírosdeszkáról most fotóztam. Ez volt a reggeli. Finom, különleges. Nem a megszokott ízek. És olcsó!!! 
Saját készítésű. 

Az isteni "zsírosdeszka " Vitaprikkal. Sózni nem kell. A paprika elég sós.

Előszó utólag, hasznos tanácsokkal...

A kert szeretete valószínű Nagyapám öröksége. Községi főkertész volt Dévaványán.
Homályos, gyerekkori emlékeim közt szerepel, az oltókés, amivel tanította a szemzés, és a héj alá oltás műveletét. Nagy siker volt, mikor a következő nyaralásomkor, megláttam a megfakadt művemet. Gimnáziumban, is olyan osztályba jártam, ahol a héten, egy napot kertészeti gyakorlaton töltöttünk. Akkor még szombaton is jártunk iskolába, és ebből a péntek volt a gyakorlat napja. Nem sokat tanultunk ezeken a napokon, mert nem oktatás volt a cél. Inkább ingyenes segédmunkásként kezeltek bennünket. A kert szeretete azonban korábban gyökeret vert nálam. Talán ennek köszönhető, hogy gimnáziumi éveim sem verték ki belőlem ezt az érzést.

Paradicsom paprika a szabad földben. 
Kicsi helyen bő termés.

Kicsi udvarunkon, igyekeztem legjobban kihasználni a rendelkezésemre álló teret. Túlzott ambícióim nincsenek, de a kedvenceim egy részét meg tudom termelni. Kevés paradicsomot, paprikát, babot, és persze a fűszernövényeket. Ezekből jut ajándékozás céljára is. Mint másoknál, nálam is előfordulnak kudarcok is. De saját kárán tanul az ember fia. Na meg másokén. Néhány ismerőst, barátot szereztem tapasztalataim megosztásával.

Fűszernövényeim a sövény aljában.

Kölcsönösen hasznos információkhoz jutottunk, a fűszernövények, zöldségfélék, termesztése, feldolgozása kapcsán. Az elmúlt nyáron, rengeteg ismeretet szereztem a fűszernövények szárításáról, a paradicsom, paprika házi feldolgozásáról. Ezeket a tapasztalatokat, már másik blogbejegyzésemben megosztottam. Itt, és most, viszont néhány hasznos infót osztok meg. Azokról a növényekről, amik előfordulnak kiskertemben.
A kertművelés nálam februárban kezdődik. Felmérem, hogy mi az, amire szükségem lesz, és mennyit tudok kihelyezni kertembe.

A babsövény kitűnő árnyékoló.

Szabad földbe csak a paradicsom, paprika, és a bab kerül. A többi növény cserepekben, virágládákban növekedik. Ezek elsősorban a fűszerek, néhány paprikaféle (többnyire csilik) és virágok, a kert díszei. Februártól, minden hipermarket akciós zöldség, fűszer, és virág vetőmagvakat árul. Most január van, de már találkoztam akciós magvakkal reklámújságokban. Végig kell gondolni, mit szeretnék termeszteni.

Nagy kedvencem a bazsalikom.
 Levelei, virágai felejthetetlen illatúak. 
A paradicsom nagy barátja.

Én bővebben vásárolok, aminek egyszerű oka van. Szeretett Anyósom, nagyobb kerttel rendelkezik. Barterben dolgozunk. Én megveszem a vetőmagot, a Drága meg elveti, gondozza, felneveli, a termést betakarítja, szükség szerint befőzi, elteszi, savanyítja, és még sorolhatnám! Jó üzlet! Nekem! De szívesen teszi. Hely van. Ő csak a munkát adja hozzá. Köszönet érte! Így a zöldségfélék egy részét a Mama kertjéből kaptuk, fogyasztottuk.
A palántázást viszont már én végeztem. Már amit kellett. Paradicsomot, paprikát, uborkát. Azokból a fűszernövényekből, amiket termelek, keveset használ, így év végén jut neki is. Tehát, ha elterveztük, mit is szeretnénk termelni, indulhat a bevásárlás. Tavaly sokat töprengtem, mielőtt nekikezdtem. Jöttek az ajánlatok, különböző webáruházaktól. Rájöttem viszont, hogy a kínált választék megtalálható a hipermarketekben, és főleg gazdálkodással foglalkozó szakboltokban. A gazdaboltokban, ráadásul szaktanáccsal is ellátnak. Több példát tudnék felsorolni ezzel kapcsolatban. Problémáimra ők javasoltak megoldást, a gondozással, esetleges permetezéssel kapcsolatban. A bio, nem bio problémát szándékosan nem érintem. Meg van a véleményem, de engedjétek meg, hogy megtartsam magamnak.

Hajtatótálcák, pár hetes magoncokkal.

Tehát, bevásárlunk. Magokat, hajtató, palántázó földet. Ha nincs házi komposztunk, akkor palántaföldbe vetünk. Ennek megfelel az általános virágföld is. A palántázáshoz szükséges mennyiség nem sok. Gazdaságosan beosztva, egy zsák elég a palántanevelésre. 
Tavaly a Városgazdálkodási cég, ajánlott szórólapon, olcsón komposztot. Idén valószínű igénybe veszem.

Rekeszes hajtatótálcák.
 Ne felejtsük megjelölni növénykéinket!

A palántázást, a már meglévő hajtatótálcákban, edényekben végzem. Idén lesz olyan, amit közvetlenül használt műanyag, kávés pohárba vetek. Ezek alját először forrasztópákával kilyuggatom. A hajtatásra a garázsban kerül sor. Nem igényel nagy helyet. Fényre, vízre van szükség. A hőmérséklettel sincs nagy baj. Fűtött a garázs, így 15 fok körüli a hőmérséklet. Ennyi kell.

Saját nevelésű kalocsai fűszerpaprika.
A vetést, palántázást is én végeztem.

Vannak növények, amelyek nagyon hálásak a melegre. Ismert a "melegtalpas" vetés, ami abból áll, hogy fűtött aljra helyezzük a tálcákat.  A vetőmag tasakok hátoldalán ott van a vetésre, palántázásra javasolt időpont. Ezeket érdemes betartani, de el is térhetünk tőle. Ez utóbbit, csak akkor javaslom, ha kellő gyakorlatunk van a neveléssel kapcsolatban. Általános megállapítás, hogy a vetést, a kiültetés előtt, 4-8- héttel kell elvégezni. A vetés nem csak abból áll, hogy a vetőmagokat rászórjuk a talajra. Vannak amiket a föld alá, (a vetés mélységére is van útmutató) vannak amiket vetés előtt célszerű kicsit beáztatni (bab, néhány fűszer magja) de vannak amiket elég rászórni a talajra. A természet is így végzi dolgát! Ritka kivétel, amikor a termés, mag, leássa magát a talajba. 
A veteményünket gondozni kell! A csírázásnál kellő mennyiségű nedvességre van szükség. Se többre, se kevesebbre.

A kaprot nem kell palántázni. Rengeteget használtam
 a nyáron. Minden kovászos csemegébe került belőle.

Addig, amíg  a magoncok ki nem kelnek, tanácsos letakarni a tálcákat. Jobban megőrzik a nedvességet. Ne legyenek sötétben, mert van, ami csak fényre csírázik. A magoncokat, később a palántákat óvatosan öntözöm. Erős vízsugárral, könnyen kimoshatom a gyökérkezdeményeket. A palántázás legnagyobb előnye, hogy már kifejlett, megerősödött, időjárásnak jobban ellenálló növényeket ültethetünk a szabadba. 

Szamba csili. Kertem színes egyénisége.

Ezt viszont, csak a fagyok elmúltával tehetjük. Ha ezt elvétjük, egész addig végzett munkánk kárba vész! Vannak hidegtűrő növények. Ezeknek nem árt a fagy. De ezeket általában már a szabad földbe vetjük, dugjuk. (hagyma, retek) Figyeljünk tehát, a májusi fagyosszentekre is! És ha mindent jól csináltunk, eredményes évet zárunk, bőséges terméssel.

Ezeket előszónak szántam. Rövidesen bemutatom, kiskertem gyöngyszemeit. Minden általam nevelt növény sorra fog kerülni. És idén ismét különös gondot fordítok a veteményezésre, palántázásra. Saját magam, és családom örömére. Tapasztalataimat, pedig idén is megosztom, már a kezdetektől.  Jó munkát!

Gasztropajti, fűszert is szárított nyáron.

Szárított, morzsolt, fűszereim egy része. Az egész téli szükségletünket biztosítja kertünk. Jelentős mennyiséget elajándékoztam.

Szárított petrezselyemcsokor.
Megmarkolva, morzsolva, egész 
levesünket fűszerezi.

A gasztronómia, és a kert szeretete vezetett ahhoz, hogy belevágjak egy sorozatba, melyben igyekszem megosztani tapasztalataimat, hátha másoknak is hasznára válik. 
A fűszernövények ismerete, valószínűleg egyidős, a sütés, főzés megismerésével. Bizonyára már őseink is felismerték, hogy bizonyos növények hozzáadásával illatosabbak, finomabbak lesznek ételeik. A fűszerek szárítására is a véletlen vezethette rá őket. Észrevehették, hogy a fel nem használt növények megszáradva ugyanolyan finom ízt, illatot adnak ételeiknek. Innentől tudatosan száríthatták őket. A régészeti kutatások bebizonyították, hogy több ezer évvel ezelőtt is tartósítottak fűszereket olajban, sóban, ecetben, és szárítással.

Szamba csili. Egy bográcsba 2 darab elég.

Mivel sorházban élek, pár négyzetméteres udvaromon igyekeztem, minden talpalttnyi helyet hasznosítani. Mikrogazdaságomban, paradicsomot, paprikát, babot, és sokféle fűszernövényt nevelek. Megtalálható nálam a levendula, rozmaring, csombor, vagy borsikafű, oregánó, bazsalikom, bíbor bazsalikom, többféle metélőpetrezselyem, snidling, kakukkfűfélék, menta, citromfű, kapor, tárkony, majoránna, lestyán, több fajtájú csili. Igen bőséges választék. Családom, téli szükségletét biztosítja, és még ajándékba is tudok adni belőle.

Kapor fagyasztva. 

Ahhoz, hogy fűszereinket, ne csak nyáron élvezhessük, tartósítanunk kell, meg kell őriznünk aromájukat a téli napokra. Erre több lehetőségünk van.

Bizonyos növényeket fagyaszthatunk. Ezek közül a kapor, petrezselyem, bazsalikom, kakukkfű az ismertebb.

Közben, több hozzászólás érkezett posztomhoz, így mások tapasztalatával is kiegészítem. Bizonyos növényeket, fagyaszthatunk jégkocka tartóban, így a megfelelő adagolást is elvégezzük. Van, aki kávétejszín kapszulában, vagy instant kávé kapszulában teszi hűtőbe. Érdemes ezeket az eltevési módokat is kipróbálni! 
A képet, barátom eredeti instrukcióival együtt teszem közzé. (Török István így fagyasztja a petrezselymet)

Fűszerolaj, rozmaringgal, fokhagymával. Kitűnő sülthús pác. Ajándéknak is jó.

Vannak olyan fűszerek melyeknek illóanyaga jól oldódik növényi olajokban, oliva, vagy napraforgó olajban, mint a rozmaring, csombor, tárkony, és más fűszernövények.

Ecetben jól tartósítható a tárkony, rozmaring, csombor, kakukkfű. Sóban a legjobb a zellerzöld, kapor, és a fokhagymagerezdek.

Többnyire mégis a szárított, morzsolt növényeket használjuk. Ez a módszer több ezer éve ismert. És nem csak ételeink fűszerezésére, hanem illatosításra is használjuk őket. Ki ne hallott volna arról, hogy kis csokor szárított levendulát tesznek a ruha közé.

Barátom (Török István) fűszerkeveréke. A Delikát után szabadon.
 Biztos mindenki örülne egy ilyen ajándéknak.

Száradó növényeim.

Különböző szárított fűszernövényeket használunk ételeinkbe, akár önállóan, akár fűszerkeverékek formájában. Ezeket meg lehet vásárolni, de kis gyakorlattal saját magunk is elkészíthetjük.

A fűszerszárítás lényeges szabálya, hogy csak egészséges növényt használjunk. Tartsuk be a permetezések utáni várakozási időt. Minden esetben jól mossuk meg a learatott növényünket.

Napkollektoros aszalószekrény.
 Házilag is elkészíthető.

A szárításban különböző házi készítésű eszközök lehetnek segítségünkre. Ezeknél az eszközöknél nagyon fontos, hogy jól tisztíthatóak, szellősek, könnyen mozgathatóak legyenek. Ezek alól kivétel, ha valaki napkollektoros aszaló, szárító szekrénnyel rendelkezik. Van, aki a fekete autójának a hátsó ülését használja szárításra. Kitűnő megoldás, mert zárt, de ha lehúzzuk az ablakot mégis szellős, ha viszont használni akarjuk a járművet, helyet kell keresnünk a szárítandó anyagoknak. Így, én maradnék a szárítószekrénynél, vagy a még egyszerűbb lehetőségeknél! Bár a benzinárak mellett, ki tudja?!

Lyukacsos aljú tálcákon száradnak növényeim. Később zárt aljú tálcákra kerülnek át, a keveredés elkerülése miatt.

Én gazdaboltokban kapható lyukacsos aljú tálcát használok. Kedvező ára miatt hármat vettem. Erre méretre szabott maradék szúnyogháló került. Ide teszem a szárítandó megtisztított, kiválogatott növényeket. Ha többféle növényt szárítok egyszerre, gondoskodok arról, hogy ne keveredjenek. A száradó növényeket szintén szúnyoghálóval védem a széltől, és a rovaroktól. Ha nem tetővel védett helyen szárítunk, éjszakára mindenképpen helyezzük biztonságos helyre. Az esetleges esőtől is védjük!

A Bognár család univerzális szárítója.
Igazi ezermester készítette.

Újdonsült ismerősöm szárító, aszaló berendezését is bemutatnám. Kiszuperált iskolapadból van a váz. A szellőzésről rácsok gondoskodnak. Az alján szúnyogháló, a lábak vízben, hogy a hangyáktól is védve legyen. A tetején üveglap, így az esőnek is ellenáll.

Szárítás, egyszerű ételtakaró alatt.
Faluhelyi László, így csinálja.

A legegyszerűbb eszköz, ha a növényeinket tálcára tesszük, és kinyitható ételtakaró hálóval védjük. Ez a nap jótékony sugarait átengedi, de védi a rovaroktól szárítandó fűszereinket.

Almaszeletek aszalása. Szőcs Ildikó fényképe.

A növényeink szárítására is alkalmasak az aszaló berendezések. Ezeket viszont inkább gyümölcsök aszalására ajánlom. Esetleg a már félig szárított fűszerek, végső szárítására.

Nagy kedvencem a bazsalikom. Megmosás után, csak a leveleket szárítom. 
A magok, pedig biztosítják a következő évi termést.


Miután növényünket megmossuk, az első fázis a víztől való szárítás, a második a fonnyasztás, és jó időben néhány nap alatt elindul a kiszáradás is.  

Kapor feldolgozása. A levél egy része mélyhűtőbe,másik része szárításra, morzsolásra, a szár méretre vágva, később egész nyáron biztosítja a kovászolni valók, nélkülözhetetlen fűszerét. Semmi nem veszhet kárba!

A szárítást idén is a kaporral kezdtem. Ez a növény kerül leghamarabb szárítható állapotba. Hamar felmagzik. Aromája akkor is kiváló, de a virágzás közbeni zöld leveleket jobban tudjuk hasznosítani. A kapornak minden részét felhasználom. A friss levelek egy részét fagyasztom. Később jó lesz tökfőzelékbe, salátákba, levesekhez. A kaporszárról leszedett leveleket külön szárítom a szártól, és a magtól. A szárat 10 - 12 cm-es darabokra vágom. Így az egész nyárra való, kovászoláshoz feltétlenül szükséges alapfűszerem is meglesz.

A szárítás folyamatát egy csokor zellerlevélen mutatom be. Jó időben néhány nap alatt morzsolásra alkalmassá vállnak a levelek. Fontos, hogy mielőtt morzsolható lenne a növény, helyezzük át zárt aljú tálcára, mert a szúnyoghálón áthullhat a megérintett levél. Erre a célra félretett, habosított, vagy fröccsöntött lapos tálcákat, edényeket javaslok. Ezeket az edényeket is használat előtt jól mossuk meg.  Tapasztalataim szerint, a műanyag tálcák egy része sztatikusan  feltöltődik, és ebben az esetben nehéz maradéktalanul leöntenünk munkánk gyümölcsét. Használhatunk fém, vagy antisztatikus műanyag tálcát. A morzsolás után, középen behajtott papírlapra öntöm a fűszert, majd megjelölt zacskóba, tisztára mosott bébiételes, vagy befőttes üvegekbe töltöm át. Lényeges, hogy jól átláthatóak legyenek fűszereink.

Zellerlevél megmosva.

Szárított zellerlevél, morzsolásra várva.

A zellerszár sem vész kárba. A vékonyabbak apróra vágva levesbe, a vastagabbak a kovászos üvegekbe kerülnek.

Balra a vágott zellerkockák, középen, darabolt zellerszár, jobbra, morzsolt zellerlevelek.

Oregánó, szárításra készen.
 Kitűnő pizzafűszer.

A többi fűszernövényeink szárítása is hasonlóan történik. A rozmaring, és csombor esetében, csak lehúzom a szárról a megszáradt leveleket. Ezeket nem morzsolom tovább.

Száríthatunk ezen kívül szeletelt répát, petrezselymet, zellert, kockára vágott, húsos pirospaprikát, hagymakarikát, újhagyma zöldet, gyömbért, és másokat.

Több feljegyzésben olvastam, hogy a virágzó növénynek a legkellemesebb az aromája. Ezt sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudom.

A Bognár család fűszerei. az idei nyár termése.

A tárolásról már említettem, hogy jól átláthatóak legyenek a csomagolások. Esztétikailag nem mindegy, hogy különböző szedett-vedett üvegekbe, vagy egységes, saját magunk által tervezett címkével ellátott, ajándékként is adható üvegcsékbe töltjük fűszereinket. 

Bátran biztatok mindenkit, hogy keverjen saját keveréket, sült húsokhoz, pizzához, grillezéshez. A boltokban árult keverékekről nyugodtan puskázhatunk az összetevőket illetően.

Remélem tanácsaimmal hasznára voltam mindenkinek, és kedvet adtam a saját készítésű fűszerekhez, keverékekhez. Jó munkát!